Röviden: A gyermek mozgásos játékát aszerint is választhatja, hogy örömét leli-e benne, és visszatér-e hozzá, nem csak az ígért teljesítmény vagy az állítólagos fejlődés alapján. Ez annak a gondolatnak a gyakorlati átültetése, hogy a szabadidőnek nem kell újabb célt szolgálnia. Az öröm nem feltétlenül jön azonnal, és mindenkinél másképp nézhet ki.
- A tevékenység kiválasztásakor figyelje meg, hogy maga a játék örömet szerez-e a gyermeknek, és visszatér-e hozzá.
- Az ígért teljesítmény vagy fejlődés nem az egyetlen ok, amiért egy tevékenységet be lehet vonni a játékba.
- Ha az öröm nem mutatkozik meg azonnal, ne feltételezze automatikusan, hogy rosszat választott.
- A saját érzések észlelése ismételt kérdéseket és időt igényelhet.
A gyermekek mozgásos játékát nem feltétlenül aszerint kell kiválasztani, hogy mit kell elérnie a gyermeknek. Ha örömmel játszik, és magától visszatér a tevékenységhez, az is fontos ok arra, hogy teret adjunk neki. Ez egy szülői tanácsadásból származó gondolat gyakorlati átültetése, nem pedig konkrét játékokra vagy gyermekjátékra vonatkozó megállapítás: Eleanor abban ír arról, hogyan szorulhat háttérbe a hétköznapi élet öröme az újabb cél elérésére való törekvés miatt.
A gyermek mozgásos játékát aszerint is választhatja, hogy örömét leli-e benne, és visszatér-e hozzá, nem csak az ígért teljesítmény vagy az állítólagos fejlődés alapján. Ez annak a gondolatnak a gyakorlati átültetése, hogy a szabadidőnek nem kell újabb célt szolgálnia. Az öröm nem feltétlenül jön azonnal, és mindenkinél másképp nézhet ki.
Egy olyan szülő számára, aki az áldozat, a tanulás vagy a teljesítmény hangsúlyozásával nőtt fel, nehéz lehet a szabadidőt önmagában értékként érzékelni. A mozgásos tevékenység kiválasztásakor is könnyen feltesszük a kérdést, mit hoz ez a gyermeknek, és hogy „megéri-e”. Próbáljon e kérdések mellett helyet hagyni egy egyszerű kérdésnek is: Örömét leli benne?
Amikor a szabadidőnek is „hasznosnak" kell lennie
A levél írója arról mesél, hogyan alakította családi háttere a pihenésről alkotott képét. Első generációs bevándorló szülők gyermeke, akik sokat áldoztak, hogy gyermekeik egyetemet végezhessenek. Világos elképzeléssel nőtt fel a sikerhez vezető útról; bizonyos lépéseiket követte, másokat nem. Említést tesz a saját fajtáján kívüli házasságról és azokról a munkahelyi döntésekről is, amelyeknél a pénzügyi stabilitás döntött.
A szabadidő, amelyet mások láthatóan élveznek, számára érthetetlennek tűnt. A hobbik, az utazás vagy a házfelújítás kapcsán felmerült benne a kérdés, mi értelme is van ezeknek. Maga is elgondolkodik, vajon összefügg-e ez egy olyan gyermekkorral, amelyben a figyelem a tanulmányi témákra összpontosult, és a szabadidős tevékenységek nem kaptak sok helyet. Most, anyaként azon gondolkodik, hogyan mutassa meg gyermekeinek, hogy az élet kellemes lehet további cél nélkül is.
Ez nem szemrehányás a szülők felé, és nem is egyszerű útmutató a megtanult gondolkodásmódtól való megszabaduláshoz. Ez annak megnevezése, hogy amikor mindennek „hasznosnak" kell lennie, nehéz lehet felismerni, mit is érez valójában az ember. Hasonló kérdést tehet fel Ön is, amikor tevékenységet választ gyermekének: a gyermek érdeklődése alapján dönt, vagy elsősorban az alapján, milyen eredményt kellene hoznia?
Hogyan válhat az eszköz céllá
Eleanor ezt a fordulatot a fojtogató fügefához hasonlítja: valami, ami egy kívánt cél elérésének eszközeként indult, idővel túlnőhet, és kiszoríthatja éppen azt, amit támogatnia kellett volna. Az ember elkezdhet dolgozni vagy pénzt keresni a jobb élet reményében, de fokozatosan annyi időt és figyelmet szentel ezeknek a céloknak, hogy maga a jó élet háttérbe szorul.
A válasz szerint ez a kemény munkával is megtörténhet. Az író szülei sok mindenről lemondtak, és azzal az eredeti szándékkal dolgoztak, hogy jobb életet teremtsenek a következő generációnak. Bevándorló családok elhagyhatják a helyet és az embereket, akiket ismertek, és az új országban keményen dolgozhatnak, néha több állásban vagy új nyelven. Ezeknek az áldozatoknak azonban nem az volt az értelme, hogy magát az áldozatot tiszteljék. Annak kellett szolgálnia, hogy a gyermekeik jobban éljenek.
Ha a kemény munkából önmagában cél lesz, az eredeti szándék elveszhet. Ugyanezt érdemes szem előtt tartani a gyermekek tevékenységénél is: a mozgásos játék nem kell, hogy újabb feladat legyen, amelyet azzal kell igazolni, amit állítólag hoz. Az örömnek nem kell további eredménnyel bizonyítania az értékét.
Kezdje azzal a kérdéssel, mi okoz örömöt
Az öröm keresésekor Eleanor azt javasolja, ne azoknak a tevékenységeknek a listájával kezdjük, amelyeknek működniük kellene, és ne is mások elképzelésével arról, hogyan kell kinéznie a jó szabadidőnek. Hasznosabb észrevenni a saját reakciónkat: mi vált ki örömöt önben? A válasz nem biztos, hogy azonnal jön, különösen, ha sokáig nem tette fel magának ezt a kérdést.
A saját érzések felismerése eltarthat egy ideig. Eleanor ezt ahhoz hasonlítja, mintha újra kapcsolatba lépnénk a testünk egy olyan részével, amelyet sokáig nem használtunk. Ha elszokott attól, hogy megkérdezze, örül-e valaminek, lehet, hogy többször is meg kell kérdeznie, mire egyáltalán elkapja a választ.
Ezért ne várja el magától, hogy egy új tevékenység azonnal lelkesedést vagy teljes elmerülést hoz a jelen pillanatban. A kezdet inkább kíváncsi próbálkozás lehet: Hogy érzem magam közben? Mit veszek észre magamon? Még ha a válasz egyelőre nem is egyértelmű, maga a megfigyelés is módja annak, hogy visszatérjünk ahhoz, amit valóban átélünk.
Az öröm nem feltétlenül mindenkinél ugyanúgy néz ki
A válaszban nagyon különböző példák jelennek meg a személyes örömre: valaki varjakat etet, valaki diszkózenére táncol, valaki pedig gyomokat szárít. Ezek nem olyan javaslatok, amelyeknek mindenkinek meg kellene felelniük. Azt mutatják, hogy az öröm lehet konkrét és személyes; nem kell beleillenie abba az általános elképzelésbe, hogy mi számít értékes hobbinak.
Amikor az ember több teret teremt az örömnek, több teret teremt önmagának is: a saját érzéseinek és annak, amit valóban szeret. Lassítani annyira, hogy feltegye magának a kérdést, mit is érez valójában, már önmagában azt jelenti, hogy figyelmet szentel a jelen pillanatnak.
Hogyan vigyük át ezt a gondolatot a gyerekek mozgásos játékára
Ez az átvitel az örömről szóló gondolat gyakorlati alkalmazása, nem pedig a forrás következtetése a gyermektevékenységekről. A mozgásos játék kiválasztásakor arra összpontosíthat, hogy a gyermeket örömmel tölti-e el a tevékenység, és hogy visszatér-e hozzá. Ahelyett, hogy azt kérdezné, milyen teljesítményt vagy állítólagos fejlődést ígér a tevékenység, próbálja megfigyelni a gyermek érdeklődését maga a játék iránt.
Ha a gyermeket valami nem ragadja meg azonnal, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz választást hozott. A forrás rámutat arra, hogy még egy felnőttnél sem kell az örömnek és a tevékenységbe való elmélyülésnek azonnal megérkeznie. Ugyanakkor ebből nem lehet arra következtetni, hogy a gyermek biztosan később megkedveli a tevékenységet, vagy hogy egy adott játék bizonyos eredményt hoz. Elég kíváncsinak maradni arra, ami most történik.
A döntés során így kétféle kérdést különíthet el: mit ígér a tevékenység, és hogyan reagál rá a gyermek. Az első kérdés a várható eredményre vonatkozik; a második a tényleges élményére. Ha fontos Önnek a játék öröme, éppen a második lehet a lényeges a választásnál.
Az írónő azt kérdezte, hogyan lehet jobban a jelenben élni, amikor gyerekkortól kezdve mindent valamilyen célra kellett fordítani. A válasz emlékezteti arra, hogy a szülők áldozatainak jobb élethez kellett volna vezetniük, nem pedig az értük hozott áldozatok halmozásához. Ön is félreteheti egy pillanatra a célt a mozgásos tevékenységnél, és figyelheti, hogy a játék kellemes-e a gyermeknek. Az eszköznek nem szabad kiszorítania azt, amiért hasznosnak kellett volna lennie.
Kulcsfontosságú felismerések
- Az aktivitás kiválasztásakor figyelje meg, hogy maga a játék örömet okoz-e a gyermeknek, és hogy visszatér-e hozzá.
- Az ígért teljesítmény vagy fejlődés nem az egyetlen ok arra, hogy egy tevékenységet beillesszen a játékba.
- Ha az öröm nem mutatkozik meg azonnal, ne feltételezze automatikusan, hogy rosszat választott.
- A saját érzések észlelése ismételt kérdéseket és időt igényelhet.
Gyakorlati tippek
- Játék közben tegyen fel egy egyszerű kérdést: örömet okoz a gyermeknek ez a tevékenység?
- Figyelje meg, hogy a gyermek visszatér-e az aktivitáshoz, ahelyett hogy annak értékét csak az ígért eredmény alapján ítélné meg.
- Ha az aktivitás nem vált ki azonnali lelkesedést, hagyjon teret a megfigyelésre anélkül, hogy elvárná, hogy az érdeklődés biztosan megjelenik.
