Röviden: A cikk azt állítja, hogy a szülőséghez nincs egyetemes kézikönyv, és a szülők ésszerűen igazíthatják a bevett szabályokat családjuk igényeihez. A gyerekeknek nem feltétlenül kell mindennap fürdeniük, és nem kell szigorú alvási rendet követniük, a képernyőidő nem feltétlenül tabu, és a szülőknek is szükségük van pihenésre. Fontos, hogy megőrizzük a biztonságos határokat, hallgassunk a szakértőkre, és élvezzük a közös pillanatokat.
- A cikk szerint a csecsemőket és a kisgyermekeket általában nem kell minden nap fürdetni; a megfelelő gyakoriságot a gyermekorvossal kell egyeztetni.
- A képernyőidő nem feltétlenül „mindent vagy semmit” elv alapján működik; a szülők ésszerű határokat szabhatnak, és támogathatják az önszabályozást.
- Az öngondoskodás nem önzés: a szülőknek időt kell szakítaniuk az evésre, a szünetre, az alvásra vagy a saját tevékenységeikre.
- Alvásnál fontosabb, hogy a család jól aludjon, mint hogy szigorúan betartsanak egy egységes menetrendet.
- A házi szabályok időnkénti megszegése, például egy párnaharc vagy egy film pattogatott kukoricával, elősegítheti a szórakozást és a lazulást.
Mik is valójában a szülőség szabályai? Ki alkotja őket? A gyermekorvosod? Az apád? Az internet? A befolyásos anyukák?
A szülőség valószínűleg a legnehezebb és legfontosabb munka, amit valaha végezni fogunk, és még lehetetlenebbé teszi az, hogy nincs hozzá kézikönyv.
Végül is ti, szülők vagytok a végső tekintély.
Diplomáink vannak fantasztikus egyetemekről, de senki nem tanított meg minket arra, hogyan legyünk anyák.
A szülőség nehéz. Legyünk őszinték. Nem tudod, mit csinálsz, és más sem tudja – még a saját szüleid sem.
És ez rendben is van! Rendben van, hogy nem tudod, mit csinálsz. Rendben van segítséget vagy tanácsot kérni, vagy egyszerűen csak tanácstalannak lenni azzal kapcsolatban, hogyan is kellene csinálni ezt a szülőségnek nevezett dolgot.
Sok könyv létezik, amely megmondja, hogy szerintük mit jelent szülőnek lenni, de végső soron ez csak és kizárólag a te dolgod.
És igen, néha ijesztőnek és lesújtónak érezheted, mert senki sem tudja, hogyan legyen szülő tapasztalat nélkül.
Fürdesd meg a gyermeked minden este
Megfürdeted a gyermeked minden este?
Nehéz tudni, mi a helyes válasz. Ha hozzám hasonló vagy, valószínűleg sok kérdésed van a gyerekek fürdetésével kapcsolatban – milyen gyakran fürödjenek, és mennyi szappant vagy sampont használjunk.
Utánanéztem hát egy kicsit, és azt találtam, hogy sokféle vélemény létezik ebben a témában. A legtöbb szakértő azonban egyetért: nem kell minden nap megfürdetned a gyermekedet vagy a kisgyermekedet. Valójában a legtöbb szülő csak hetente egyszer vagy legfeljebb kétszer fürdeti meg a gyerekét!
„Mi hetente egyszer fürdünk, mert ez jobb az érzékeny bőrének” – mondja Zuzana, egy kisgyermekes anyuka Pozsonyból. „Amikor ezt elmondom az embereknek, úgy érzem, a többi szülő őrülten elítél...”
A csecsemők, kisgyermekek és apró gyerekek fürdetése hetente két-három alkalommal elegendő. „Az ő finom bőrüknek nincs szüksége napi tisztításra”, így nem kell aggódnod, ha ma (vagy holnap) nem fürdik.
Ebben a szakértők nem értenek egyet: egyesek azt mondják, hogy akár naponta egyszer is rendben van fürdetni a gyereket, míg mások szerint ez túl sok – még akkor is, ha nem piszkos.
A tanácsom? Kérdezd meg a gyermekorvosodat, hogy milyen gyakoriság a legmegfelelőbb a családodnak, és figyelmesen hallgasd meg a tanácsait!
A képernyőidő tabu
Nem hiányoznak a viták a képernyőidő előnyeiről és hátrányairól a kisgyermekeknél. Végső soron a képernyők az élet hatalmas részét képezik – hiszen ezt a történetet is éppen egy képernyőn olvasod –, és hihetetlenül nehéz teljesen elkerülni őket.
A „mindent vagy semmit” gondolkodás helyett alkothatsz néhány finom szándékot és határt azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet töltsenek be az otthonotokban. (Segíthet ez a történet arról, hogyan teheted élvezetesebbé a kisgyermekek számára a tévénézést.)
Nálunk otthon nem korlátozzuk a képernyőidőt, és úgy tűnik, ez nem jelent problémát. A gyerekeink időnként játszanak az iPaden, de általában jobban érdekli őket a szabadtéri játék vagy a könyvolvasás. Néha megnézünk velük egy ismeretterjesztő videót.
Tudom, hogy ijesztőnek tűnhet határokat szabni annak, hogy mennyi időt tölt a gyermeked a kedvenc műsorával vagy videojátékokkal. Ha azonban következetes vagy, elkezded megfigyelni, hogyan fejlesztik ki a gyerekek az önszabályozási készségeiket a képernyőidővel kapcsolatban, amelyek felnőttkorukban is megmaradnak.
A szülőknek mártíroknak kell lenniük
Ha megkérdeztél volna erről, mielőtt anya lettem, azt mondtam volna, hogy ez nevetséges.
Természetesen az anyukák és az apukák megérdemlik a szórakozást, a pihenést és bizonyos fokú önállóságot. Ennek ellenére tavaly olyan helyzetben találtam magam, hogy az ölemben szoptattam az egyik babát, miközben a másik kisgyermek sikoltozott. Sírtam, de egyszerűen nem tudtam időt vagy teret találni magamnak.
A bölcs férjem volt az, aki azt mondta, gondoljam újra az ösztönömet, hogy mindig először a gyerekeken segítek, és csak utána magamon.
Apró változtatásokat kezdtem el: reggel magamnak főztem kávét, és csak utána készítettem el az üvegeket, magam mentem a fürdőszobába, és csak utána segítettem a bilihez vagy cseréltem pelenkát, éjszaka igyekeztem eleget aludni, hogy ne ébredjek úgy, mintha egy kamion gázolt volna el, minden nap találtam időt magamra (például sétára vagy olvasásra), hogy jelen lehessek a családom számára, amikor a legnagyobb szükségük van rám... még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy magukra hagytam őket, amíg együtt játszottak vagy mesét néztek, amíg én magamról gondoskodtam.
Olyan könnyű belemerülni a szülőség örvényébe, és mielőtt észrevennéd, az életed pelenkák, üvegek és dührohamok forgatagává válik.
De azt is könnyű elfelejteni, hogy a szülők is emberek.
Fel kell ismernünk, hogy megérdemeljük, hogy időt szánjunk magunkra. Lehetőségünk kell legyen arra, hogy magunk is együnk, tartsunk szünetet, és néha egy kicsit szórakozzunk.
Nem önzés előtérbe helyezni magunkat, ez szükséges! És ha megteszed ezt az apró öngondoskodási gesztust, meg fogsz lepődni, mennyivel jobban fogod érezni magad.
A szigorú alvási rend és lefekvési idő a legjobb
Amikor szülő lettem, megtanultam magamról, hogy az alvás a mentális egészségem alapja. Az alvás csodálatos, az alváshiány pedig szó szerint kínzás.
És mégis, kegyetlen módon – a kisgyerekek elaltatása az élet egyik legnagyobb rejtélye. Csak egy év után kezdte el a kisgyermekünk átaludni az éjszakát, és én azonnal emberibbnek és önmagamnak éreztem magam. Semmit nem csináltunk másképp, egyszerűen csak belenőtt a nyugodt éjszakákba.
Végtelen mennyiségű tanács létezik az ideális alvási ütemtervről, alvási rutinról és időzítésről. Minden esetben konzultálj szakemberrel, próbálj ki valami újat, és fektess be egy rózsaszín zajt kibocsátó készülékbe. Végül azonban csak az számít, hogy mi felel meg a családodnak és a gyermekednek (természetesen, ha biztonságos).
A mi gyerekeink lehetőség szerint hétkor már ágyban vannak, de vannak barátaink, akik addig hagyják fent a kisgyermekeiket, ameddig csak bírják.
Nem is tudom, hányszor hallottam már: „Szigorú alvási rendet fogok bevezetni a gyermekemnek.”
És aztán hallok a végtelen, könnyekkel teli éjszakákról, az alváshiányról és az épelméjűség hiányáról.
Hadd adjak azonban egy tanácsot, amit bárcsak valaki nekem is adott volna, amikor a lányom még csak baba volt: Ne stresszelj az ütemterv miatt! Tudod, mi történik, ha megpróbálod a gyermekedet egy rutinba kényszeríteni? Semmi jó – és valószínűleg néhány könnycsepp is!
Ha tudod, hagyd, hogy a gyermeked megtalálja a saját ritmusát. És ha éjszaka tovább kell fent maradnia, hogy eleget pihenjen? Hagyd! Ha minden nap korábban ébred? Az is rendben van! Amíg mindenki jól alszik (és lehetőleg sokat), ne aggódj a szabályok megszegése miatt.
A saját szabályaid
Néha úgy érzed, hogy a gyerekeid egy kicsit kezelhetetlenek, vagy egyszerűen csak pihenned kell. És ezt megértem – átéltem!
Biztos vagyok benne, hogy neked és a családodnak bölcs, szeretetteljes és ésszerű határaitok vannak. Lehet, hogy minden étkezésnél van gyümölcs vagy zöldség. Lehet, hogy a gyerekeid azt mondják, hogy „kérem” és „köszönöm”. Lehet, hogy soha, de tényleg soha nem ugráltok az ágyakon.
Fontos kilépni a komfortzónánkból.
De időnként jó kilépni ezekből a mintákból, még akkor is, ha ismerősek és kényelmesek – és egyszerűen csak bolondozni!
Tartsatok párnaharcot, maradjatok fent későig, és nézzetek meg egy filmet rengeteg pattogatott kukoricával és ölelgetéssel.
A szülőség néha kihívást jelenthet, ezért élvezd azokat a pillanatokat, amikor könnyű és szórakoztató.
Szülőként mindannyian tudjuk, hogy a gyerekeink minden nap azt tanulják, hogyan legyenek felnőttek.
Nagyon fontos, hogy gyerekként megtanuljanak szórakozni és élvezni az életet.
