Röviden: Az óvodásoknak segíthetünk megtanulni, hogyan jöjjenek ki egymással, ha négy alapvető tulajdonságot fejlesztünk bennük: az elfogadást, a megbocsátást, a hűséget és a csapatmunkát. A gyerekeknek látniuk kell, hogy mindenkinek megvannak a saját érzései, érdeklődési körei és képességei, miközben megtanulják a tiszteletet, az együttérzést és az együttműködést. A szülők ezeket a készségeket beszélgetésekkel, saját példamutatással, hasznos feladatokkal, közös tevékenységekkel és együttműködésre épülő játékokkal támogathatják.
- Az elfogadás azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk mások érzéseit, különbségeit és érdeklődési köreit; a szülők ezt saját példamutatással és a különbségekről folytatott beszélgetésekkel erősíthetik.
- A megbocsátás segít a kedvesség és az együttérzés fejlesztésében, de a kisgyerekeknek útmutatásra van szükségük a viselkedés okainak megértéséhez és az érzelmek kezeléséhez.
- A hűség erősíthető a kölcsönös támogatás kifejezésével, közös családi hagyományokkal és hasznos feladatokkal, amelyek által a gyermek a csoport részének érzi magát.
- A csapatmunka játék, váltakozás és közös feladatok révén fejlődik, például puzzle-rakás, léggömb a levegőben tartása vagy házimunka közben.
Van egy kisgyermeke, akinek gondjai vannak a többi gyerekkel?
Ez gyakran megesik – az egyik kisgyerek éppen szépen játszik a kedvenc játékával, amikor egy másik hirtelen elveszi tőle.
Káosz alakul ki.
A szülői ösztöneink azt súgják, hogy mondjuk meg a kicsiknek: jöjjenek ki egymással, és osszák meg a játékaikat.
Azonban megtanítani a gyerekeket arra, hogy „egyszerűen jöjjenek ki egymással”, bonyolult fogalom, amelyet érdemes négy elemre bontani, amelyekre a szülők összpontosíthatnak gyermekük készségeinek fejlesztésekor.
Ez a négy tulajdonság szilárd alapot teremt ahhoz, hogy a kisgyerekek megtanulják, hogyan jöjjenek ki egymással.
Elfogadás
Az első lépés, hogy megtanítsuk a gyermeknek, hogyan jöjjön ki másokkal, az elfogadás megértésének segítése. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk: mindenkinek megvannak a saját érzései, és megérdemlik, hogy tiszteletben tartsuk azokat, még akkor is, ha különböznek a miénktől vagy másokétól.
Az elfogadásra való tanítás azt is jelenti, hogy ügyelünk arra, ne ítéljünk meg másokat azon különbségeik alapján, amelyek eltérnek a miénktől – legyen szó fajról, nemről, vagy akár arról, hogy más a kedvenc színük, mint a miénk!
Segíthet gyermekének megérteni az elfogadást azzal, hogy tudatja vele: szeretik olyannak, amilyen, és bátorítja, hogy más gyerekekkel is játsszon, akiknek esetleg más az érdeklődési körük vagy
A gyerekek még fejlesztik az együttérzésüket és a kedvességüket. Kezdik észrevenni a különbségeket maguk és mások között, és végül kialakul bennük a megértés és az empátia mások iránt. Ha megtanítjuk a gyermeknek, hogy lássa ezeket a különbségeket, és elfogadja azokat, az segít neki az együttérzésben, és így tudni fogja, hogyan éljen együtt másokkal.
A gyerekek számára természetes, hogy érdeklődnek a maguk és mások közötti különbségek iránt. Tudni akarják, mi teszi mássá a másikat, és megtanulják, hogy nem mindig érthetik meg, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy. Az is fontos azonban, hogy megtanítsuk a gyermeknek elfogadni mások különbségeit.
Családként beszélgessenek arról, hogy az egyes családtagok mit szeretnek csinálni, és tervezzenek időt olyan tevékenységekre, amelyek megfelelnek mindenki érdeklődési körének.
Menjenek el az állatkertbe annak, aki szereti az állatokat, vagy látogassanak el a tudományos múzeumba annak, aki szeret kísérletezni. Használják ezt alkalmat arra, hogy beszéljenek arról, milyen fontos támogatni és elfogadni mindenki érdeklődési körét
Az egyik módja annak, hogy megtanítsuk a gyermeknek ezt a készséget, ha támogatjuk saját érdeklődési köreinek elfogadását. Amikor arról beszélnek, hogy a családtagok mit szeretnek csinálni, vagy milyen dolgokat kedvelnek, ügyeljenek arra, hogy ebbe a beszélgetésbe magukat is belefoglalják.
Például, ha ön szeret focizni, az édesanyja pedig horgolni, mondják el egymásnak, miért fontosak ezek a dolgok önöknek. Ez segít a gyermekének látni, hogy az emberek különbözhetnek egymástól, mégis lehetnek hasonló érdeklődési köreik.
A következő lépés, hogy segítsen a gyermekének megérteni: sokféleképpen lehet jó embernek lenni.
Például, ha azt szeretné, hogy kedves legyen, magyarázza el neki, miért fontos, hogy mindenkivel – még azokkal is, akik különböznek tőlünk – tisztelettel és méltósággal bánjon.
Megbocsátás
Megtanítani a gyerekeket a megbocsátásra rendkívül fontos, ugyanakkor nehezen elsajátítható készség.
Az óvodáskorú gyerekek a másokkal való játék tanulásának korai szakaszában vannak, és a megbocsátás tanulása során szükségük lesz szüleik vagy tanáraik segítségére.
Kezdetben a gyerekek hajlamosak valaki tényleges viselkedésére összpontosítani a viselkedés mögött meghúzódó ok helyett, és a megbocsátás tanulása során szükségük lesz szüleik vagy tanáraik segítségére.
Ha megtanítjuk a gyerekeknek a megbocsátás értékét, és megtanulják megbocsátani a negatív érzelmeket, az segít a kedvesség és az együttérzés fejlesztésében.
A megbocsátás otthoni modellezése nagyszerű kiindulópont ennek a készségnek a tanításához, de fontos emlékezni arra is, hogy a kisgyerekeknek még útmutatásra van szükségük mások érzéseinek azonosításában.
A megbocsátás nehezen érthető fogalom a gyerekek számára, mert még csak most tanulják, hogyan játsszanak másokkal és oldják meg a konfliktusokat. Amikor a gyerekek olyan helyzetekkel szembesülnek, amelyekben valaki rosszat tett, hajlamosak magára a viselkedésre összpontosítani a mögötte álló ok helyett. Ez megnehezíti számukra, hogy túllépjenek a helyzeten, és megbocsássanak valakinek a tetteiért.
Ha megtanítjuk a gyermeknek a megbocsátás értékét, az segíthet a kedvesség és az együttérzés fejlesztésében – de az is fontos, hogy emlékezzünk: a kisgyerekeknek még segítségre van szükségük érzelmi reakcióik kezelésében, és útmutatásra lesz szükségük mások érzéseinek azonosításában.
Hűség
A hűség az egyik legfontosabb tulajdonság, amelyre megtaníthatja gyermekét. Arra tanítja a gyerekeket, hogy értékeljék másokat, és valódi érdeklődést alakítsanak ki a jólétük iránt.
A kisgyerekek természetesen szeretnének segíteni és gondoskodni másokról, így a hasznos feladatok kiosztása segít nekik úgy érezni, hogy a család, az osztály és az egész közösség elválaszthatatlan részét képezik.
A gyerekekben gyakran természetesen kialakul a hűség, amikor egy megbízható felnőtt szeretetét és iránymutatását érzik, de a hűséget otthon is demonstrálhatja azzal, hogy kölcsönösen támogatják egymást.
Vegyenek részt együtt egy sporteseményen vagy egy testvér előadásán, és teremtsenek különleges hagyományokat otthonukban, amelyekre gyermeke szeretettel fog emlékezni.
A hűség csodálatos dolog, ugyanakkor olyan, amelyen mindannyian dolgozhatunk.
Csapatmunka
Az együttműködés a csapatmunka alapja, és a kisgyerekek ezt főként játék közben tanulják meg. Ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyerekek együtt dolgozzanak és váltakozzanak, az segíthet ennek a fogalomnak a fejlesztésében.
Az együttműködésre és kooperációra épülő játékok, mint például a puzzle-rakás vagy a léggömb levegőben tartása, szórakoztató módon tanítják meg a csapatmunka értékét.
Tegyék kellemesebbé a házimunkát azzal, hogy mindenkit bevonnak, és a feladatokat játékká alakítják. Megkérheti a gyermekét, hogy próbálja meg a szennyest a kosárba dobni különböző távolságokból, vagy versenyezzenek, ki pakolja el leggyorsabban a játékokat. Érdemes arról beszélni, hogy mindannyian csapatként dolgoznak, hogy megmutassák a kisgyermeknek: a csapatmunka szórakoztató lehet, és a munka gyorsabban elkészül.
Amikor gyermekeink kezdik látni, hogy minden embernek megvannak a saját képességei és erősségei, segíthetünk nekik ünnepelni azokat, és tanulni egymásról. Elvezethetjük gyermekeinket annak megértéséhez, hogy az emberek miért viselkednek bizonyos módon, és megtaníthatjuk nekik, hogy a különbségek és a viselkedésünk ellenére hűségesnek kell lennünk egymáshoz, mint egy közösség tagjainak.
A gyerekek példából tanulnak, ezért fontos, hogy otthon Ön is jó csapatmunka-készségeket mutasson. Ha családi vállalkozásuk van, vagy háztartást vezet, győződjön meg róla, hogy gyermekei értik a szerepüket a mindennapi tevékenységekben való segítésben. Például, ha van egy idősebb gyermeke, aki jól olvas, és vállalja a vacsoraasztal megterítését vagy a bevásárlólista megírását, hagyja, hogy megtegye!
Amikor játékról van szó, biztosítson lehetőséget a csapatmunkára olyan játékokkal, mint a puzzle-rakás vagy a léggömb levegőben tartása anélkül, hogy megfognák. Ezeknek a játékoknak a segítségével gyermeke fejlesztheti az együttműködési képességét, miközben jól érzi magát!
